Esküvő, amolyan motoros módra, motoros hátizsák

Az egyik nagy szenvedélyem a feleségem után, a motorozás. Persze mindkettőt egyformán szeretem, csak meg ne tudja az asszony, hogy ez így van.

Persze csak viccelek, hiszen tudja jól, hogy rajongok érte, és nem utolsó sorban a megismerkedésünknek is köze van a motorokhoz.

A motorozás

Azt hiszem olyan 19 éves lehettem, amikor elkezdtem komolyabban érdeklődni a motorozás iránt. Persze nem mondom, hogy előtte nem érdekeltek, de nem igazán vágytam arra, hogy legyen egy motorom nekem is. Aztán valahogyan belecsöppentem egy motoros csapatba, és egyre jobban kezdett tetszeni a dolog. Egészen addig jutottunk, hogy olyan egy év múlva megvettem életem első motorját. Onnantól kezdődött igazán a motorozási szenvedély, hiszen nem másod pilóta voltam valahol, hanem nekem is volt saját motorom.

Teljesen más volt, a szabadság érzése, a száguldás, és az az élet forma. Mindent megváltoztatott.

A kalandok

Számos helyen voltunk már, sátorozni, vagy motoros találkozókon, vagy csak úgy felültünk, és mentünk valamerre.

Az egyik alkalommal nem mesze tőlünk, pár faluval arrébb volt egy kisebb motoros találkozó. Amolyan bográcsozós, egy napos banzáj fellépőkkel. Persze mi is összeálltunk páran, és elmentünk, hogy egy jó napot töltsünk végre együtt.

Na itt, ezen a bográcsozós bulin ismerkedtem meg Annával is. Ő az egyik sörsátorban dolgozott, mint pultos, mi pedig egész este oda jártunk inni. Persze mondanom sem kell, hogy nem véletlenül volt ez. Sokan pályáztak Anna kegyeiért, hiszen gyönyörű volt, és szép is. Hosszú barna hajú, barna szemű, és csinos.

Szóval egész este próbáltam neki udvarolni, de nem csak én, hanem sokan mások is csapták neki folyton a szelet.

Aznap sokat nem tudtam elérni, de annyit igen, hogy kaptam egy telefonszámot.

A találkozgatások

Másnap fel is hívtam kora délután, hogy nehogy sok idő teljen el, és megkérdezzem, hogy nem e lenne kedve találkozni velem valamelyik nap. Lehet, hogy konkrétabban kellett volna, de nem akartam tolakodó lenni. Persze lerázott, hogy ma nem fog ráérni, és holnap sem, mert dolga van. Agyaltam is, hogy mi legyen, hívjam vagy sem, de úgy döntöttem másnap reggel, hogy küldök neki egy jó reggelt üzenetet. Aztán ha jön rá válasz, akkor újból próbálkozom majd.

A negyedik nap elteltével sikerrel jártam, és megbeszéltük, hogy találkozunk.

Mivel pár falura laktunk egymástól, nekem egyszerűbb volt motorral elszaladni, mint neki buszozgatni, így abban maradtunk, hogy nem messze tőlük van egy helyes kis cukrászda, és oda beülünk.

Azóta persze eltelt már egy kis idő. Tavaly nyáron volt az esküvőnk, igazi motoros esküvő volt. Persze számos barátunk motorral is érkezett. Olyan is volt, aki farmar, és ing párosításban, de olyan is, aki rendes motoros öltözékben, motoros hátizsákkal a hátán. Persze ez nekünk teljesen természetes volt, és nem okozott semmi fennakadást. A lakodalom helyét is úgy választottuk meg, hogy olyan részen legyen, ahol nem gond a motorok zúgása. Nem mintha annyira érdekelt volna, de ha nem szükséges nem akar senki plusz gondot magának a nyakába.

Hamarosan letelepedünk, ha minden igaz, Annáék falujában remélem, hogy sikerül egy helyes kis paraszt házat vásárolnunk, és akkor már a saját házunkban lakhatunk, és elkezdhetjük kedvünkre berendezni, szépíteni.