A filmek hatással vannak a stílusunkra?

Azt hiszem, hogy kijelenthetem, hogy mindenkinek van kedvenc filmalakja. Ha már kedvenc filmje van mindenkinek, legalább tudat alatt létezik egészen biztosan egy kedvenc hőse is, akivel a leginkább azonosult, akire talán kicsit fel is néz, és akire hasonlítani akar. Nem szégyen bevallani, hogy az én kedvenc karakterem Indiana Jones volt; az összes filmjét láttam vagy több százszor. Imádtam a kalapját, a komoly arcát, a laza ingjét és nadrágját, és az ostorát, amivel mindig ki tudta magát vágni a slamasztikából. A kedvenc jelenetem az volt, mikor Az elveszett frigyláda fosztogatóiban egy arab harcos karddal rá akart támadni Indire, de Indi egy laza pisztolylövéssel elintézte az ügyet. Még unta is magát a jeleneten.

A kedvenc jeleneteim a filmekben a motoros üldözéses jelenetek. Számtalan filmben láttam például, hogy úgy közelítenek rá a motorosra, hogy alulról, a motoros nadrágról ment felfelé a kamera a színész arcára. Ez a motoros nadrág mindig egy csizmába gyűrve volt bemutatva. Ahogy meglátjuk a motoros nadrágot feketés-szürkés, bőrhatású fényében feljönni, valami bizsergés fut végig a gerincemen. Érzem, hogy a laza nadrág egy nagyon komoly és tökéletes férfit rejt maga alatt. Egy olyan férfit, akire a mai férfiaknak fel kéne néznie. Aki példakép lehetne a mai férfiak többsége számára. Ma is feszülős nadrágokban járnak, az igaz, csak éppen elég nevetségesen néznek ki benne a pálcika lábaikkal. A régi motoros nadrágok alatt igazi izmok feszültek.

Lehet köze hozzá, hogy időközben én sem az autóknál maradtam, mint régen, hanem szépen lassan átpártoltam a motorosok világába. Bár most így fejből nem tudok felidézni egy ikonikus motoros alakot sem régi filmekből vagy sorozatokból (talán James Hurleyt a Twin Peaksből; de azért ez a sorozat annyira nem közismert), mégis ilyen irányba mozdultam el. Pedig sokkal több autós filmet néztem, sokkal több autós videojátékkal játszottam és az ismerőseim között sincs egy motoros sem, vagy legalábbis olyan nincs, akivel jóban lennék és felnéznék rá. Így magamnak teremtettem meg azt a karaktert, aki lenni akartam és lenni akarok; a kemény, laza motoros, aki a törvényeken felül áll, és szabadon szeli az országot, városról városra. De mégis, ha nem volt előttem soha ilyen példakép, akkor hogy született meg az elképzelés? Erre csak egy választ tudok; az agyam integrálta a sok elcsepegtetett kis információt, amik tetszettek neki. Így született meg a feszülő motoros nadrágos alak képe a fejemben.

motoros nadrágMikor ez az elhatározás megszületett bennem, persze sok negatív kritikát kaptam a környezetemtől. De pont ez volt a lényeg; hogy nem érdekelt, ki mit gondolt rólam, mindenki a saját útját kell, hogy járja. Ha valaki csak másokkal bír foglalkozni, az nem elég biztos a saját életében, hogy azt akarja élni. Így beszereztem minden motoros felszerelésemet: a motoros nadrágot, a motoros dzsekit, csizmát, és persze az elmaradhatatlan napszemüveget. Motorként volt szerencsém egy barátom révén egy öreg Harvey-hoz jutni. Tökéletes párosítás volt. Persze az emberek megbámulnak. Az emberek mindent megbámulnak, ami nem megszokott, ami kicsit is kilóg a társadalomból. Ott vannak az öreg nyugdíjas nagymamák is, akik óva intik unokáikat attól, hogy olyanná váljanak, mint én; ujjal mutogatnak rám és közben habzó szájjal magyaráznak arról, hogy a gyerek is úgy végzi, mint én; munkanélküli, alkoholista semmirekellőként. Ha közben tudná szegény, hogy kutatónak készülök biológusként! De mikor ezzel jövök nekik, általában el sem hiszik nekem. Pedig egy nap lehet, hogy abban a kutatásban fogok részt venni, ami azt a gyógyszert fejleszti ki, ami meggyógyítja őket. De addig is marad nekik a feszülős motoros nadrágban „menőző” „fiatalember” képe!