Filmek, kaszkadőrök, bukósisak méret

Emlékszem, mikor gyerek voltam, hogy oda voltam némelyik színészért. Talán még gyerekként szerelmes is voltam egy kettőbe, hiszen felnéztem rájuk, és azt láttam, hogy adott esetben, ők milyen erősek, ügyesek, bátrak, vagy éppen helyesek. Te voltál valaha szerelmes bármelyik színészbe is?

A filmek világa

Ez az a hely, ahol minden úgy csillog, és mindent olyan egyszerűnek lát az ember.

Itt minden sokkal egyszerűbb, mint a valós életben. Persze mi felnőttek képesek vagyunk külön választani a valóságot, és a filmes elemeket, de a gyerekek nem igazán. Nekik sok mindent el kell magyarázni, vagy meg sem nézhetik, mert éppen olyan van benne, ami az ő számunkra nem való, az ő szemüknek. Hogy miért mondom, hogy a szemüknek?

Egyszer olvastam egy nagyon remek könyvet a gyereknevelésről, hiszen nekem is van két fiam, akivel sokszor igen csak nehéz megbirkózni. Szóval olvastam arról is, hogy ők mit, és hogyan fognak fel. Eljutottunk odáig a könyvben, hogy miért is fontos az a gyerekek számára, hogy olvassanak, vagy amíg kicsik mi olvassunk nekik mesét. Ott azt elemezték, hogy amikor olvasunk valamit, mondjuk egy mesét, az teljesen mást jelent a mi számunkra, és a gyermek számára. Hogy miért? Mert mi már sok mindent megéltünk, láttunk megtapasztaltunk, és nekünk már nincs akkora fantáziánk, és képzelőerőnk,  mint a gyerekeknek. Nekik ha mondjuk azt olvassuk, hogy vas orrú bába, lehet, hogy arra gondolnak, hogy milyen nehéz az orra, és nem egy rusnya öregasszonyra. Máris mekkora különbség van közte, nem? Vagy ha valami olyasmit olvasunk, hogy a 7 fejű sárkány tüzet okádott, mi tudjuk, hogy egy sárkány mekkora a filmben, vagy a mesében, de az ő számukra sokkal kisebb is lehet, mint ők, és miért ne lehetne aranyos kis háziállat is akár, vagy egy jó játszó pajtás egy sárkány.

Hasonló példák segítségével levezette, hogy nem kell „kifütyülnünk” vagy mást mondanunk a leírtak helyett, hiszen a gyerekek agya teljesen másmilyen, mint a miénk, és nincs nekik szükségük arra, hogy megmásítsunk egy történetet. Nyugodtan elmondhatjuk úgy, ahogyan van, hiszen az ő számukra nem olyan szörnyűek, mint mi azt gondoljuk.

Az idő múlása

Ahogy telik az idő, más szemmel nézünk a filmek hőseire. A legelső ilyen időszak, amikor szerelmes lesz egy fiatal lány mondjuk egy film főszereplőjébe, vagy pedig egy sorozat szereplőjébe. Ez a rajongás időszaka, amikor a tinik posztereket ragasztanak a falakra. Persze nem csak a lányok kezdenek érdeklődni, hanem a fiúk is, csak ők kegy kicsit másképpen. Ők nem szerelmesek lesznek talán, hanem elkezdik észrevenni a másik nem szépségeit, és elkezdenek vonzódni hozzájuk.

Aztán ahogy telik az idő, úgy egyre jobban kezd a valóság felismerődni, és már a valós érzelmek veszik át a képzelt szerelem helyét, így a filmeket már csak azért nézzük, mert éppen a kedvenc szereplőnk van benne, vagy csak mert egy ismert film, amit mindenki látott, és nekünk is látni kell, vagy bármi más okból kifolyólag.

Öreg korunkra meg teljesen más lesz a helyzet. Végig izguljuk minden egyes pillanatát. Emlékszem szegény nagymamám, mindig szurkolt az ismert filmekben, hogy a kutya hazaérjen, vagy vigyázz, mert lelőnek…sorolhatnám, aranyos volt, ahogy átélte.

Aztán amikor rájövünk, hogy a főszereplőket kaszkadőrök is helyettesíthetik, már nem is csillognak annyira, mint az előtt. Meg persze elkezdünk más olyan dolgok iránt érdeklődni, amik fel sem tűntek eddig. Mi hogyan történik, hogyan filmesítik meg, vagy hogyan állapítanak meg egy bukósisak méretet, hogyan robbantanak fel valamit.

Minden korszaknak megvan a maga érdeklődési köre, de mindig is voltak, és lesznek kedvencek.