Ha nem akarod kihagyni a moziban a popcornt az aftád miatt, akkor használj Anaftint!

Nagyon szeretek filmeket nézni, ez az egyik fő hobbim. Nem csak otthon, a kanapén és az ágyon, a tévé előtt szeretek elmerülni egy-egy alkotásban, hanem gyakran járok moziba is. Azt vettem észre, hogy nagyon sokan azért nem járnak moziba, mert nincs aki velük menjen. Néhány évvel ezelőtt még én sem tudtam volna elképzelni, hogy egyedül üljek be a terembe, de manapság már teljesen hozzászoktam ehhez is.

Akkor próbáltam ki először az egyedül mozizást, amikor végzős voltam az egyetemen. Akkoriban úgy alakult az órarendem, hogy volt egy órám délelőtt, egy pedig késő délután, a kettő között pedig volt négy és fél óra szünetem. Nem túl ideális, az biztos. Eleinte azon gondolkoztam, hogy a kettő között akár haza is jöhetnék, de aztán rá kellett jönnöm, hogy mivel sokat kell utaznom az otthonom és az egyetem között, így maximum csak fél órát tudnék otthon lenni. Így aztán mást kellett kitalálni.

Pár héten át azzal töltöttem el az időt, hogy beültem a könyvtárba. Azzal a címszóval, hogy ott majd nyugodtan tudom írni a szakdolgozatomat. Azt tudni kell rólam, hogy nekem az íráshoz át kell szellemülnöm és közben teljes csendre vágyom. Nos, annak ellenére, hogy a könyvtárakban elvileg teljes csend és nyugalom uralkodik, a valóságban arra kellett rájönnöm, hogy ez nem feltétlen van így. Sokan ott találkoznak a barátaikkal és hát a tanulásból egy idő után óhatatlanul is beszélgetés lesz. Ezen kívül pedig, érdekes módon, azt vettem észre, hogy sokan úgymond társkeresési helyszínként tekintenek arra az intézményre.

Hiába ültem egy asztalnál, vagy éppen fotelben a laptopommal, láthatóan keményen dolgozva, és belemerülve a gép képernyőjébe, sok idegen srác jött oda hozzám és kezdett el faggatni az életemről. Tudjátok, ez a szokásos mi a neved, mit tanulsz, csatlakozhatok-e stb. kérdések merültek fel. Én persze mindegyikőjük közeledését elhárítottam, egyrészt azért, mert volt már akkor is párom, másrészt pedig haladni akartam, nem ismerkedni.

Végül aztán, három hét után bele kellett törődnöm abba, hogy nem leszek az a tipikus egyetemista, aki a könyvtárban éli le a fél életét. Egyszerűen nem ment. Így aztán az egyik szünetemben elmentem egy plázába ebédelni. Ott legalább nagy a választék, a szakdolgozatomat írni pedig végül is mindegy, hogy hol nem tudom. Ebéd után azonban még rengeteg időm maradt, és megláttam, hogy negyed óra múlva kezdődik a moziban egy olyan film, ami érdekelne. Úgy voltam vele, hogy az időmbe belefér, beülök rá.

Így alakult az, hogy egyedül is hajlandó vagyok eljárni moziba. Az alatt az egyetemi félévem alatt minden héten ezt csináltam, amióta pedig diplomás lettem, nosztalgiából azóta is elmegyek néha egyedül is. Főleg akkor, amikor valami olyan romantikus film érdekel, amitől a párom idegbajt kapna.

Tudjátok mi nélkül nem teljes a mozi élmény nálam? A pattogatott kukorica nélkül! Néhányszor megpróbálkoztam azzal, hogy kihagyom a film alatti rágcsálást, de egyszerűen végig csak arra tudtam gondolni, hogy így bizony valami hiányzik. Pár alkalom pedig elég volt ahhoz, hogy rádöbbenjek: kaja nélkül nincs mozi.

A film alatt evést nálam szinte semmi sem tudja elrontani, kivéve egy dolog: Az afta. Sajnos hajlamos vagyok rá, hébe-hóba elő szokott jönni és pár napig megkeseríti az életem, amíg teljesen el nem múlik. Legalábbis régebben így volt, de azóta rátaláltam egy csodaszerre. Egyszer egy tévé reklámban láttam meg az Anaftint, amint afta kezelésére ajánlanak. Akkor úgy voltam vele, hogy adok neki egy esélyt, és milyen jól tettem! Az Anaftin segítségével könnyen és gyorsan elmúlik a számban az afta, így sosem kell fájdalmak közepette rágcsálnom a pattogatott kukoricát a moziban!

Ti voltatok már valaha egyedül moziban? És nektek is fontos az, hogy a film közben legyen nálatok egy kis kukorica, vagy esetleg nachos? Remélem nem én vagyok az egyetlen, akire igazak ezek az állítások.