Minden akkor kezdődött, amikor egy teljesen ártatlannak tűnő szokásból fokozatosan hatalmas probléma lett számomra. Kezdetben csak egy pohár bor volt vacsora után, aztán még egy pohár a stresszes napok végén, és végül az alkohol lett az, ami átvette az irányítást az életem felett. Egyre jobban süllyedtem bele az alkoholizmus mocsarába, és nem vettem észre, hogyan veszélyeztetem az egészségemet és a családom boldogságát. Az „alkoholista” jelző olyan valami volt, amitől rettegtem, de egy ponton be kellett látnom, hogy ez már az én életem része. Hisz én magam váltam azzá. Alkoholistává!
Emlékszem arra a pillanatra, amikor először éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Egy napon reggel úgy ébredtem, hogy teljesen levert és fáradt voltam, és a tükörből egy idegen nézett vissza rám. A családom is kezdte észrevenni a változást: a türelmetlenségemet, a kedvetlenségemet, és azt, hogy egyre inkább elszigetelem magam tőlük. Ez volt az a pont, amikor megértettem, hogy változtatnom kell, különben minden, ami fontos nekem, tönkre fog menni.
Ez a felismerés azonban nem volt egyszerű. Az alkoholista címkéje nagyon erős stigma, és hosszú ideig tagadtam magam előtt is, hogy segítségre van szükségem. Egy éjjel azonban, amikor egyedül ültem a nappaliban és a következő pohár bort tartottam a kezemben, ráébredtem, hogy ez már nem szórakozás, hanem menekülés. Menekülés a problémák, a stressz és a valóság elől. Ez volt az a pillanat, amikor el kellett ismernem, hogy a problémám már nem csak apró gond, hanem egy komoly függőség, amelytől nem tudok megszabadulni egyedül.
Ezután kezdtem el keresgélni az interneten, és rátaláltam a Felepulok.hu-ra, ahol leírták, hogyan ismerhető fel az alkoholizmus és milyen szakaszai vannak. Olvasva az alkoholizmus fokozatairól és az alkoholista tagadásáról úgy igazán magamra ismertem. A történetekben, amelyek mások küzdelméről szóltak, megtaláltam a saját félelmeimet és reményeimet is. Ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom, és nem hagyom, hogy az alkohol elvegye tőlem az egészségemet és a szeretteimet.
A Felépülők.hu-n találtam rá a 28 napos bentlakásos rehabilitáció lehetőségére is, ami eleinte túl hosszúnak tűnt. Egy teljes hónap távol mindentől és mindenkitől, hogy az életemet helyre tegyem. De ahogy egyre többet olvastam a programról – az addiktológiai kezelésekről, a csoportterápiákról, a támogató közösségről –, éreztem, hogy talán mégis pont ez az, amire szükségem van. Az alkoholról való leszokás segítése, a mentális egészség fejlesztése és a támogató közösség mind olyan elemek voltak, amikre szükségem volt, hogy visszanyerjem az irányítást az életem felett.
A 28 napos rehabilitáció során megtanultam, hogy a segítségkérés nem szégyen. A rehabilitáció alatt nemcsak szakértőktől kaptam támogatást, hanem olyan emberektől is, akik ugyanezen az úton mentek végig. A közösségi találkozók során hallott történetek segítettek megérteni, hogy az alkoholizmus nem válogat – bárkivel megtörténhet, és nem vagyok egyedül a problémáimmal. Az, hogy mások is megosztották velem a történeteiket, erőt adott ahhoz, hogy én is őszintén szembe tudjak nézni a saját hibáimmal és félelmeimmel.
A 28 napos rehabilitáció során rengeteg mindent tanultam. Az addiktológiai szakemberek, akik maguk is átélték (ez ennek a társaságnak a különlegessége), amit én, segítettek megérteni, hogy az alkoholizmus nem szégyen, hanem egy betegség, amit kezelni kell. Az egyéni konzultációk során őszintén beszélhettem a problémáimról, és megértettem, hogy a változás nem lehetetlen. A csoportterápiákon más alkoholistákkal találkoztam, és a támogató közösség ereje hatalmas segítséget jelentett abban, hogy ne érezzem magam egyedül ebben a harcban.
A felépülés folyamata nem volt könnyű. Voltak napok, amikor azt hittem, hogy nem fogok tudni kitartani, de a csoportterápiákon résztvevő társaim és a támogató szakemberek mindig ott voltak, hogy emlékeztessenek: nem kell egyedül végigcsinálnom ezt az utat. Minden nap egy újabb kihívást jelentett, de minden egyes sikerélmény, amikor ellenálltam az ivás kísértésének, egyre erősebbé tett. Rájöttem, hogy a józanság nem csak az alkoholmentességet jelenti, hanem egy új életstílus kialakítását is.
Elkezdtem rendszeresen mozogni és tudatosan élvezni a friss levegőn tartózkodást, amire van lehetőség bőven abban a rehabilitációs központban, amiről most írok – amitől jobban éreztem magam mind fizikailag, mind mentálisan. A mozgás, a kimozdulás segített levezetni a feszültséget, ami korábban az alkoholhoz terelt. A relaxációs technikák és a meditáció segítettek abban, hogy újra rátaláljak a belső békémre. Mindezek mellett a napi rutin kialakítása is fontos szerepet játszott a felépülésemben – az, hogy minden napnak megvolt a maga struktúrája, segített a stabilitás fenntartásában.
Az alkoholmentes életmód lehetőséget adott arra, hogy után újra felfedezzem azokat az apró örömöket, amelyek mellett korábban elmentem – egy séta a parkban, egy játék a gyerekekkel, egy jó beszélgetés a párommal. Az alkohol nélküli élet nemcsak azt jelentette, hogy egészségesebb lettem, hanem azt is, hogy újra valóban jelen tudtam lenni a saját életemben és a szeretteim életében. Már nem egy homályos, másnapos napokkal teli lét volt az életem, hanem egy olyan élet, amiben értékelem az apró pillanatokat is.
Most, hogy már több hónapja „tiszta” vagyok a Felépülőknek hála, rájöttem, hogy az egészség az életünk alapja. Ha nincs meg a fizikai és mentális jólétünk, akkor semmi sem tud igazán működni. Az alkoholizmus nemcsak az egészségemet, de a kapcsolataimat is tönkretette volna, ha nem lépek időben. Az egészségem visszaszerzésével azonban újra elkezdtem építeni az életemet, és most már tisztán látom a céljaimat és az értékeimet.
Az alkoholista címke már nem olyan dolog, amitől rettegek. Elfogadtam, hogy ez egy része a múltamnak, de nem határozza meg feltétlenül a jövőmet. A Felépülők.hu és a támogató közösség segített abban, hogy megértsem, mi ez, hogyan tehető tünetmentessé és hogyan tartsam fenn a kívánt állapotot. Az egészségemért való küzdelem végső soron nemcsak rólam, hanem a családomról is szól, akik most büszkén néznek rám, és akikkel újra boldogan tölthetem a mindennapokat.
Az egészség megőrzése nem csupán arról szól, hogy elkerüljük a betegségeket, hanem arról is, hogy képesek legyünk élvezni az életet. Az alkohol miatt sokáig nem voltam képes erre. Az alkoholfüggéség is betegség – mint azt mindig leszögezik a Felépülők!
Az alkohol megfosztott attól, hogy valóban élvezzem a gyermekeimmel töltött időt, hogy örüljek a mindennapok apró örömeinek. Most azonban, hogy visszaszereztem az egészségemet, újra képes vagyok igazán értékelni az élet minden pillanatát. A józanság lehetővé tette, hogy újraépítsem a kapcsolataimat és hogy olyan ember legyek, akire a gyermekeim felnézhetnek.
Az alkoholmentes élet lehetővé tette számomra, hogy újra kapcsolódjak a szeretteimhez. A támogató közösség, a szakértők és a saját kitartásom révén egy új, jobb életet építhetek, és most már a tanítás szándékával mindig mesélek mindenkinek a Felépülőkről. Tudom, hogy az út, amit választottam, nem lesz mindig könnyű, de minden nap, amit józanul töltök, közelebb visz egy boldogabb és egészségesebb jövőhöz. Ha te is úgy érzed, hogy segítségre van szükséged, ne habozz – mindig van lehetőség a változásra, és soha nem vagy egyedül ebben a harcban.
Az alkoholmentes élet lehetőséget adott arra, hogy új célokat tűzzek ki magam elé, és újra felfedezzem azokat a dolgokat, amelyek igazán fontosak számomra. A családom, a barátaim, a munkám – mindezek új értelmet nyertek a józanság fényében. Most már nem csak túlélni akarok, hanem valóban élni. Élvezni az élet minden egyes pillanatát, és értékelni azokat az embereket, akik mellettem vannak.
Az, hogy képes voltam változtatni, és hogy visszaszereztem az irányítást az életem felett, hatalmas erőt adott nekem, egykor, a történetét már nem szégyellő alkoholistának. Tudom, hogy ha képes voltam legyőzni az alkoholizmust, akkor bármilyen kihívással szembe tudok nézni. A jövő, amit választottam, nem mentes a nehézségektől, de most már tudom, hogy nem kell egyedül küzdenem. Van egy támogató közösségem, vannak barátaim és családom, akik mellettem állnak, és ez mindennél többet jelent.